Nokia Lumia 610 teszt - Ami kell

Farkas Norman - 2012. december 20.

Megkésve bár, de törve nem górcső alá vettük a Nokia jelenlegi legolcsóbb Windows Phone 7.5 rendszerű okostelefonját, a Lumia 610-est. Az ultraharmatos hardver miatt nem sok jót vártunk a készüléktől, de szerencsére pozitív csalódás ért bennünket.

Bevezető

Miután előrukkolt a Lumia 710 és 800 modellekkel, a finn gyártó - a Microsofttal karöltve - úgy döntött, hogy ideje hódításba kezdeni az alsóbb árszegmensben a Windows Phone platformmal. Így született meg a Lumia 610, mely visszafogott hardvere miatt egyes WP alkalmazásokat és játékokat nem képes futtatni, de minden egyéb szempontból hozza azt a szintet, amit egy Lumia mobiltól elvárhatunk.

A Nokia nem épp a napokban tette le az asztalra a Lumia sorozat legkisebb tagját, de a készülék jelenleg is megtalálható több szolgáltató kínálatában. Hiánypótló tesztünkben utána járunk, hogy mi rejtőzik a Lumia 610 barátságos ára mögött, majd megállapítjuk, hogy kik számára lehet ideális választás.

Külső

A tesztkészülék egy közepes méretű, tipikus "nokiás" dobozban érkezett, melynek tartalma  praktikusan volt elrendezve. A telefon mellől egy igen jó hangminőségű agybadugós sztereo headset, egy hálózati töltőfej, egy adatkábel és a felhasználói kézikönyv kacsintott vissza rám.

Bár a Lumia 610 egy belépő szintű okostelefon, ez abszolút nem látszik rajta. A mobil Lumia 710 formavilágát idéző, lekerekített sarkokkal határolt burkolatát kellemes tapintású műanyag uralja, az elegáns beütéséről pedig egy fényes, füstszínű keret gondoskodik, ami az előlap körül fut körbe - kivéve annak alsó részét, ami a kellemesebb fogás miatt teljes egészében a fent említett puha műanyagból készült. A tesztpéldányunk fekete színben pompázott, de létezik rózsaszín, ciánkék és fehér Lumia 610 is.

 

 

Az előlapon egy 3,7 hüvelykes WVGA (800 x 480 pixel) felbontású TFT-LCD érintőképernyő terül el, amelynek színei nem minden szögből nézve ütik meg a mércét, de alapvetően szép képe van és az érzékenységére sem lehet panasz. A megjelenítő fölött a Nokia logója és néhány szenzor kapott helyet, alatta pedig a WP mobiloknál megszokott vissza, start és keresés gombok csücsülnek, méghozzá kapacitív érintésérzékeny kivitelben.

A mobil jobb oldalán - felülről lefelé haladva - a fényes keretből kidudorodó hangerőszabályzó, ki- és bekapcsoló, valamint a  kamera indítására és exponálásra használatos gombokat találjuk, a tetején pedig a microUSB csatlakozó és a 3,5 mm-es jack port figyel. Az elrendezés gyorsan megszokható, bár velem sokszor előfordult, hogy a hangerőszabályzó gombokat nyomtam meg a ki/bekapcsoló gomb helyett, mert ez utóbbi túlságosan alulra került.

A hátlap puha és matt műanyagból készült, ami kicsit árulkodik arról, hogy nem egy felső, vagy közép kategóriás kütyüvel van dolgunk, de előnye, hogy kellemes tapintású és nem csúszik. Alul a hangszóró lyukacsos nyílása található, feljebb a gyártó logója és az 5 megapixeles, autofókuszos kamera figyel, no meg egy apró LED villanó. Az akkufedelet lefelé csúsztatva tudjuk eltávolítani, alatta találjuk a telepet, amit szintén el kell távolítanunk, ha hozzá szeretnénk férni az alatta megbújó microSIM foglalathoz. A microSIM foglalat használata egy kicsit meglepő ebben az árszegmensben, kíváncsi lennék, hogy a helytakarékosság miatt alkalmazta a Nokia a Lumia 610-ben, vagy csak azért, mert trendi akart lenni?

Összességében nagyon szuper a 610 összeszerelési minősége és anyaghasználata is, ez utóbbi esetén talán a hátlap említhető kivételnek, de az sem olyan vészes. Külsejét tekintve tehát kiemelkedik kategóriájából a kis Lumia. Nézzük, mi rejtőzik a bizalomgerjesztő burkolat alatt!

 

 

Vissza